Durian szerelmem – Csoda-gyümölcs és bűz-bomba!

Előrebocsátom: szerintem nem is büdös a durián. Ebből rögtön ki is derül, hogy most már én is a durian-imádók közé tartozom. Igen, vállalom: imádom! Omlós, krémes, világos húsa laktató, beleharapni élvezet.

Első próbálkozásra talán furcsa. Az ember mindenfélét hallott róla. Mindenféléhez hasonlítják. Édes-krémes vaníliafagylalt. Hagyma. Ízes főtt krumpli. Elképzelhetetlen, és leírhatatlan, mint minden fontos alap-íz.

Indonéziában ez a gyümölcs „tilos”. Tilos buszra szállni vele. Tilos reptérre vinni, taxiba tenni, hotelszobába
felvinni és ott megenni. Rápillantani talán szabad. Érzelmeket kavar. Van, aki imádja – van, aki rühelli. Durián-szezonban az emberek megállnak az út széli durián-bódéknál – és egy ültő helyükben megesznek egy jókora adagot! A betonút mellett, a pálmák alatt olykor csak egy asztal áll, rajta több foci-labdányi világoszöld dinoszaurusz kinézetű valami. Cinkos durián-evő csoportok szegélyezik az utakat, leülnek az út szélére, úgy eszik. Amit haza akarnak vinni, arra madzagot hurkolnak, és felkötik a kocsi hátsó lökhárítójára, így viszik. Gurul a kocsi, lebeg utána a felmadzagolt durián. Ha az ember beteszi a kocsiban, egy élet kell, hogy elmúljon a szaga.

Az első kóstolás furcsa ismerkedés. Mint sokaknál az első komoly csókolózás. Ugyebár az ember sok mindent hallott róla. És eljön a nagy pillanat: íme, történik a dolog, igyekszik az ember, próbálkozik! Büszke is magára, lám, minő vagányság. És közben el-el gondolkodik, hogy vajon mi is ebben a pláne? Minek ez a nagy felhajtás, és mit is kell ebben élvezni? De a kitartás meghozza gyümölcsét: gyakorlattal, egy-két alkalom után az ember ráérez a durián ízére. Nagyon is. Beíródik az új zamat az íz-szótárába. Hatalmába keríti. Nem tud többé ellenállni.

 

Íme, a kedves, csodálatos, imádott fene-gyerek: a tuskés durián!

 A fénykép innen van: thedurianfruit.blogspot.fr

Azt nemrég olvastam, hogy nagyon egészséges, nagyon teljes értékű "super-food", azaz szuper-étel. Hát én nem ezért szerettem belé már jó ideje, de menten visszafiatalodtam két évet amikor legutóbb találkoztam vele, pedig csak három nap volt, hogy minden nap lakmározhattam belőle. A Bali-könyv befejezése, fáradtság, egy év a székre csavartan a gép előtt, töppedt arcbőr... elillant. Legalább két hétre; én mindenesetre így éreztem, és ez a lényeg! Csodaszer ez a gyümölcs, teli van nyomelemmel, vitaminnal, kellemesen laktat és felturbóz, gyönyörködteti az ízlelőbimbókat, kisimítja a lelket.

Íme a kis ehető dinoszauroszok!

A fénykép innen van.

Aki szeretne tovább olvasni,
itt teheti, kattints IDE: